Rémtörténetek
Marhacsont...
A történet 1706-ban kezdõdött.Debrecen szélén volt egy utca.Mindenki jóba volt egymással -EDDIG!- Az egyik fiú egy születésnapi "bulit" rendezett.Meghívott mindenkit.A születésnaposnak volt egy feketehajú lánytestvére.A gyereknek 24:00-kor volt a szülinapja.Mindenki megjött.10,9,8,7,6,5-másodperc van hátra a szülinapig-4,3,2,1 Ekkor egy villám csapott le és hirtelen mindenhol sötét lett.De ahogy jött a sötétség el is múlt.Mindenki egy pillanatra megnyugodott.Amíg észre nem vették a szülinapost aki kényelmesen el volt helyeszkedve egy foltelba.Amikor az egyik gyerek odament,hogy mehnézze jól van-e látta a nyakánál,hogy oda volt varva a fejéhez.Megfogta a kezét, hogy él-e.De a keze pamutból volt és ott is varás volt.Nem volt más csak egy PLÜSSFIGURA.Kicserélték õt egy plüssfigurára!!!!!.Az illyedség nagyobb volt a félelemnél mert annyira nem szerették a szülinapost.Végül 1 hónap múlva egy gyerek rászánta magát,hogy tartson egy szülinapi bulit.Mindenkit meghívott.A fekete hajú lányt is.Mondanom sem kell neki is éjfélkor van az évfolrdulója.10,9,8,7,6,5,4,3,2,1 ekkor egy villám hasított az égbe de koránt sem volt olyan nagy mint az elõzõ havi.Megint elsötétedett minden de annyira nem volt sötét.Látni lehett alakok mozdulását.Amikor világos lett látták a szülinapos torkában egy kést tövig belenyomva.A vércseppek egy emberhez vezettek.A fekete hajú lányhoz.A keze is tisza vér volt.Azonnal bedopták az egyik kútba.Mindenki megnyugodott.
1 hónap múlva megint egy bulit tartottak.Ám amikor mindenki megjött.Rothadás szag jött valahonnan.Kinéztek az ablakon.A kútba amibe beledobták a feketehajú lányt felnyílt a tataje és kijött belõle a lány.
Másnapra porig lett rombolva az utca...
100 év múlva itt egy ugyan olyan utca épült csak persze kicsit mondernebb volt.Az ottani gyerekek amint játszottak találtak egy merhacsontot.Nem nagyon érdekelte õket.Másnapra az utca porig lett rombolva.100 év múlva ( 1906-ban ) ugyanez megtörtént.2001-ben megtalálták a fekete hajú lány végrandeletét:
Az embereknek akiket megöltem a csontját marhacsonttá alakítottam és szétszorttam a világban.
Ezért ha marhacsontot találsz az utcátban... RETTEGJ!!!!!!!!!
A temetõ
Voltatok már éjszaka temetõbe? Ugye nem sokan.Azok tették jól akik elkerülték a sötét látogatást.Néhányan úgy döntöttek, kimennek a temetõbe pontban éjfélkor. Ott sétálgattak a sírok köztt, minden nyugodt volt és csendes. Csak néhe egy-egy kutya vonyított bele az éjszakába. De hirtelen olyan koröm sötét lett a temetõ mindha fekete kendõt terítettek volna le rá.Már a holdat meg a csillagokat sem lehetett látni. A mécsesek és gyertyák is kialudtak. A srácok nagyon megijedtek, rögtön haza akartak menni. Ahogy a temetõ kapujához rohantak, észrevették, hogy a régi gondozatlan sírokból, oszlásnak indult hullák másznak elõ. A szemük vérben forgott, fogaik rohadak és hegyesek voltak. Tele emberi hussal. Hörgõ hangokat adtak ki. Rengetegen voltak, legalább 200-an. A fiatalok felé indultak. A gyerekek, sikoltozva szaladtak az élõhalottak elõl. De hiába, mindegyiket elkapták. Kivéve egyett. Aki nekem elmesélte. A többieket a szó szóros értelmében a szörnyek cafatokra tépték és megették. Az egyik még élt mikor a gonosz élõhalott hatalmas fogaival kiharapott belõle egy nagy darab hust. Pont a hasából, a belei csak úgy lógtak a semmibe. A többiekre is ez a sors várt. Aki nekem elmesélte ezt a történetett. Azóta nos meghallt. Felkötötte magát. A halottakat másnap délután találták meg, jobban mondva csak a maradványaikat. Belek, vér, csonthalom, haj, stb. A Sírok pedig háborítatlanul voltak eredeti helyükön.
MA ÉJFÉLKOR ISMÉT MEGTÖRTÉNIK, UGYE TE IS OTT LESZEL!!!!!!!! VAGY INKÁBB NEM?
A balta
Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak a csillagok, s
kellemesen langyos szellõ fújdogált, megremegtetve a szomorúfûz ágait.
A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törõdtek a külvilággal.
Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái
közt, s némán figyelem õket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom
elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam.
Csak a megfelelõ alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól
ismertem, a legjobb barátaim voltak. A srácot Tamásnak, a lányt
Enikõnek hívták, egy osztályba jártam velük. Mindig számíthattam rájuk,
ha segítségre szorultam, s ezt mindig viszonoztam is. Sosem tudtam
volna ártani nekik egészen ma estéig. Most azonban elkövettek egy nagy
hibát: szerelmesek lettek egymásba.
Enikõt már egészen kis korom óta ismertem, s én is szerelmes voltam belé elsõ perctõl fogva.
Tamást az iskolában ismertem meg, a legjobb barátomként tekintettem rá. Ezt azonban nem tudtam nekik megbocsátani.
Mikor megtudtam, hogy mi van kettejük között, düh és bosszúvágy öntötte el az agyamat és
csak arra tudtam gondolni, hogy ezt nem hagyhatom büntetés nélkül.
Tamás félre húzódott a lánytól, mondott neki valamit, aztán felállt,
leporolta a nadrágját és elindult a tisztás széle felé, az erdõbe.
Eljött az én idõm!
Megvártam, amíg a srác eltûnik a lány szeme elõl, s felpattantam.
A tisztás szélén a homályban, ahol Encsi nem vehetett észre,
végigosontam Tamás után, és én is ott vettem be magam a fák közé, ahol
õ. Nem kellett sokáig keresnem, alig volt néhány méterre a
legszélsõ fáktól. Mikor ráleltem, éppen a dolgát végezte. Nem húzhattam
sokáig az idõt.
- Ne haragudj pajtás. – suttogtam, és két kézzel
meglendítve a baltát pontosan a gerince mellett hasítottam ketté a
hátát, nyaktól derékig. Azonnal meghalt.
Elégedett vigyorral az arcomon néztem a földön heverõ vértõl lucskos testet. Mielõtt megfordultam volna, leköptem.
Ezután elindultam a következõ áldozatom felé.
Út közben azon töprengtem, vajon milyen arcot fog vágni Encsi, mikor
meglát? Ahogy magam elé képzeltem, nevetés tört rám, amit azonnal
elfojtottam.
Lassan közelítettem meg hátulról, vigyáztam, nehogy
idõ elõtt meghallja lépteimet. Mikor elértem a fát, félhangosan
megköszörültem a torkom, hogy észrevegyen.
Mire megfordult, a baltát a hátam mögé rejtettem, így a homályban semmiképpen sem láthatta azt meg.
- Jó estét kedvesem! – köszöntöttem, s szememben fellángoltak a bosszú lángjai.
- Szia! Te hogy kerülsz ide?!
- Mondhatni, erre vitt az utam. Te?
- Tamással vagyok itt… tudod, járunk.
- Tudom. Õ most hol van?
- Épp a dolgát végzi, mindjárt itt lesz.
- Nem hinném.
- Hogy érted ezt?
- Nem fog már visszajönni.
- Miket beszélsz?
Lassan elõhúztam a baltát rejtekébõl és úgy tartottam, hogy a holdfényben megcsillant rajta a vér.
- Úristen! Te…
Némán bólintottam és tettem feléje egy fenyegetõ lépést. Ismét magasra emeltem a gyilkos eszközt.
- Szeretlek! – mondtam halkan, aztán kettécsaptam a fejét…
A baba..
Egy kislány ment a családjával a boltok között,és a kirakatban meglátott egy babát ami 2-t mutat. Megkéri a szüleit vegyék meg neki.Úgy tettek. A kislány hazavitte a babát nagyon örült neki. Berakta egy dobozba és lefeküdt aludni. Egyszer csak azt hallja :"Már kijöttem a dobozból" A kislányt nem érdekli alszik tovább. Utána ezt hallja:"Már az ágyadnál vagyok" Már kicsit zavarja de azért alszik tovább. Amikor már azt hallja hogy már a párnádnál vagyok:nyissz levágták a fejét... Reggel a szülei benyitnak látják a kislányt levágott fejjel és mellette a babát amint már 3-at mutat....
Villany
Két diáklány lakik egy lakásban. Egyik este az egyik csaj elmegy mert randija van. Eszébe jut, h a táskáját benn felejtette a szobában. Csendben belopózik, a villanyt se kapcsolja fel, mert a barátnõje már alszik és nem akarja felébreszteni.
Minden remekül sikerül, másnap reggel megy haza, látja h ott a rendõrség. bemegy a szobába, és a barátnõjét holtan találja az ágyon, a falra pedig vérrel ez van fölírva: FOGADJUNK ÖRÜLSZ HOGY NEM KAPCSOLTÁL VILLANYT!
Élt egyszer egy ember, aki kocsmát vezetett és volt egy Pit-bullja, aki a Rex névre hallgatott. A kocsmáros nagyon szerette a kutyáját, de sajnos nagyon idõs volt. A kutya 2 héten belül elpusztult. A kutyát elvitte egy állatorvoshoz azzal a céllal, hogy vágja le a fejét. Az állatorvos levágta ugyan, de nem értette miért. A gazdája a levágott fejett elvitte, majd kitömette, és a kocsmája falára akasztotta. A kocsma mindig tele volt vendégekkel. De amikor a kutya fejét kirakta, azóta mindig egyre kevesebb ember járt oda. Majd mindig egyre kevsebb. Majd végül senki nem ment arrafelé. Ugyanis a kutya szellem mindig ott van a kocsma közelében, éjszakákon néha lehet hallani üvöltését, és ha egy ember megközelítette a kocsmát annak megjelent, majd 3 másodperc múlva eltünt. Aki tovább ment valamilyen módon szõrnyet halt.
A pszichopata:
A történet egy sötét este kezdõdik, hamar besötétedett, Molly a szobájában ült, és olvasott egy újságot. Az újságban egy cikket talált, egy pszichopatáról, aki a környéken járkál. Azt gondolta biztos valami mese, hogy megvegyék az újságot.A történet egy sötét este kezdõdik, hamar besötétedett, Molly a szobájában ült, és olvasott egy újságot. Az újságban egy cikket talált, egy pszichopatáról, aki a környéken járkál. Azt gondolta biztos valami mese, hogy megvegyék az újságot. Egészen estéig gondolta így. Mind a 9 kutyája veszettül ugatott. Kinézett telihold volt. Nyugtatni próbálta magát, hogy biztos csak azt ugatják. Aztán eszébe jutott, hogy elfelejtett vacsorát adni a kutyáknak, elindult kifelé. Kopogást hallott az ablakon. Mindenütt kopogott, de egy ablaknál erõsebbet, mint a többinél. Kinézett. Esett az esõ. Nagyon sötét volt, ezért Molly nem sokat látott kintre, csak a vízcseppeket látta az ablakon. Az átlátszó vízcseppek közé vörös cseppek is keveredtek. Molly nem értette miért lehet ez. De bátran ment tovább kifelé. Aztán eszébe ötlött, hogy azért ki vihetne egy esernyõt, hogy ne ázzon el.
Visszament és megkereste.
Visszaért az ablakhoz. Ismét kinézett rajta, de azt már szinte teljes egészében borították a vörös cseppek. Molly mostmár bizonytalanabbul indult tovább. Amikor kilépett az ajtón az egyik kutyája nyüszítve rohant felé. Molly nem értette miért csak egy jön, hol van a többi? A kutyája elindult Molly elõtt. Molly nyugtalanná vált, mert a kutya bátortalanul lépkedett csak elõre. Nem tudta vajon mi lelte a kutyát, és mi a többit? A kutya egész a kert végéig vezette ott megállt. Molly egy lyukat látott a kerítésen. Megijedt. Azt hitte, hogy a többi kutya kiszökhetett. De a kutya amelyik idáig vezette tovább indult. Molly utána ment. A kertben lévõ egyik bokorhoz értek. Molly elborzadt a látványtól.
Mindenütt vér volt és két halott kutya a bokor mellett.
A kutya tovább indult. Most egy fánál álltak meg. Ott újabb kutyák, melyek vérükben fekszenek, s a sárba maguktól temetõdnek be. De a kutya tovább akar menni. Látszik rajta, hogy még mindig fél. A ház fala mellett mennek el. A kutya nem akar megállni, de kénytelen, mert Molly megdermed, és a földre néz újabb kutyák. Fölöttük az ablak, melyet elborít a vér. Molly mostmár értette a vörös cseppeket. Hirtelen eltûnt mellõle egyetlen kutyája. Nagy nyüszítést hallott. Erre Molly a ház másik végéhez futott.
Ott feküdt a kutyája. Halottan. Most már Molly is félt. Tudta, hogy a tettes még a közelben van.
Megfordult, hogy visszamenjen a házba, de hirtelen a pszichopatával találta szembe magát. Ugyanazzal, akit nemrég az újságban látott. Hirtelen erõs fájdalmat érzett. Valami hideg, és éles csúszott az oldalába, a földre zuhant, és örökre ott maradt...
Csöpp... csöpp... csöpp...
Az ablakon kövér esõcseppek folytak le, a vihar fáradhatatlanul verte az üveget.
A kislány félt a vihartól, fõleg, ha egyedül volt otthon. Most ez
történt, hiszen a szülei üzleti úton voltak valahol az ország távoli
pontján.
Csak a kislány kiskutyája volt még otthon, amit karácsonyra kapott alig fél éve.
A falióra háromnegyed tizet mutatott, odakint már besötétedett. A
kislány elfordult az ablaktól és a megvetett ágyához lépett. Kibújt a
papucsából és leguggolt kutyája mellé. Az eb felemelte a fejét és gyors
farkcsóválással hálálta meg a simogatást. Megnyalta a kislány kezét,
majd vakkantott egyet.
- Halkabban Austin. Még felébreszted a szomszédokat. Tudod, milyen
gonosz Viktor bácsi. - csitította le Laura a kutyát, majd
felegyenesedett, felmászott az ágyra és bebújt a takarója alá - Jó éjt
Austin.
A kislány behunyta szemeit és szüleire gondolt elalvás elõtt. Szerette
volna, ha itthon lennének, mert akkor kimehetne hozzájuk és bebújhatna
közéjük. Ott mindig biztonságban érezte magát, s mindig nagyon jól
aludt. Persze általában reggelente a saját szobájában ébredt, de ez
cseppet sem zavarta, mert nem ébred fel, mikor édesapja áthozza.
Most azonban nem tud hová bújni a vihar elõl, egyedül kell elaludnia,
ami kicsit sem volt könnyû. Nagyon félt és minden egyes villámcsapásnál
és menydörgésnél felpattantak szemhéjai és kimeredt az ablakon az
esõre.
Egy idõ után megfordult és megpróbált nem foglalkozni a tomboló viharral, de ekkor sem tudott elaludni.
Az óra szerint már lassan éjfél is elmúlt, de a kislány még mindig csak forgolódott az ágyban.
A nyitott ajtón át kilátott szülei hálószobájába, de most hiába ment volna ki, senkit sem talált volna.
Odakint újabb villám csapott be valahová, mikor valami furcsa zajra
lett figyelmes a konyha felõl. Mintha csöpögött volna valami. Csöpp…
csöpp… csöpp…
Nagyon megijedt, nem tudta, mi lehet a hangok okozója. A hátára feküdt
és bal kezét lelógatta Austin mellé. A kutya felemelte fejé mellsõ
lábairól és megnyalta a kézfejét. A kislány ettõl megnyugodott kissé,
és ismét megpróbálkozott az alvással. Igyekezett sem a viharra, sem
hangokra nem figyelni, de még így sem volt képes álomba szenderülni.
A konyhából megint hallatszottak a hangok: csöpp… csöpp… csöpp…
A kislány szíve hevesen kezdett verni, s egyszerûen nem tudta becsukni
a szemeit. Félt, legszívesebben sírva fakadt volna, de ahhoz elég nagy
volt már, hogy tudja, ez nem segít.
Kezét lelógatva feküdt az ágyán és hagyta, hogy Austin nyalogassa a
kézfejét. Ez megnyugtatta, bár azt nem tudta megmondani, hogy miért.
Talán így érezte, hogy nincs teljesen egyedül.
Újból megpróbálta lehunyni szemeit, de csak erõszakkal volt erre képes
és így is minden egyes neszre felkapta a fejét. Néha lépések zaját
vélte hallani, néha mintha az édesanyja húst szeletelt volna a
konyhában, de vinnyogást is hallott. Ezek nagyon megijesztették, de
Austin mindig meg tudta nyugtatni annyira, hogy ne kezdjen sírni.
De aludni továbbra sem bírt. A csöpögõ hangok sem múltak el a konyha
felõl, s végül annyira megrémisztették, hogy hiába lógatta le a kezét,
még Austin sem tudta megnyugtatni.
Hosszú perceken át tûnõdött, vajon mit kéne tennie, míg végül úgy
döntött, hogy megy és megnézi mi lehet a hangok gazdája. Még egyszer
utoljára leengedte a kezét és hagyta, hogy Austin végignyalja, ebbõl
merített bátorságot. Ezután felült és az ágy végébe kúszott. Óvatosan
lemászott a földre, s halkan elindult kifelé.
Elõször a szülei hálóján kellett keresztül mennie, majd egy rövid
elõszoba következet, s abból nyílott a konyha. Nagyon félt, lábai
remegtek, hogy a térdei össze-össze verõdtek. Nehezen összegyûjtögetett
bátorságából minden egyes lépésnél elveszített egy keveset, s mire az
ajtóhoz ért, már mind elfogyott.
A csöpögõ hang most már biztosan innen jött, csak az volt a kérdés, vajon mi okozhatja.
A kislány nyelt egyet, majd remegõ kézzel lenyomta a kilincset. Az ajtó némán kitárult, s õ belépett a tökéletes sötétségbe.
Bal kezével felnyúlt és némi nyújtózkodás után megtalálta a
villanykapcsolót. Halk kattanás hallatszott, majd vakító fény áradt
szét a helyiségben.
A kislány kezeivel takarta el a szemét így óvva õket a bántóan erõs
világosságtól. Mikor már úgy érezte, hogy hozzászokott a fényhez,
leengedte a kezeit.
A látvány, ami elé tárult, elborzasztotta és undorította is egyaránt.
A konyha amúgy hófehér falai most vértõl voltak mocskosak, a linóleum
padlón húscafatok hevertek szerteszét. A konyhaasztal fájába egy
hatalmas kést állítottak, mellyel a kislány anyja a csontos húsokat
szokta szétvágni.
Most azonban valami sokkal rettenetesebbre használták az eszközt.
Néhány centire a pengétõl a kislány kutyájának, Austinnak a megcsonkított teste hevert.
A kislánnyal szemközti falra Austin vérével szöveget írtak:
\"A gyilkosok is tudnak kezet nyalni!\
A könyvkötõ
Volt egyszer egy könyvkötõ. Nagyon szorgalmas volt, jól végezte a dolgát. Egy nap beállított hozzá egy magas, szõke, ballonkabátos férfi, akinek egy rubintgyûrû volt a kezén. Elmondta, a könyvkötõnek, hogy neki vidéken van egy nyaralója és abban egy hatalmas könyvtárszobája. Oda el kéne mennie és be kell kötnie az összes könyvet. A könyvkötõ szabadkozott, hogy neki túl nehéz lenne ez a feladat, de végülis elvállalta. Bement a házba. A ballonkabátos férfi magára hagyta. A könyvkötõ elindult a könyvtárhoz. A könyvtár, fenn volt az emeleten. Amint felért az emeletre, egy hosszú, tükrökkel végigrakott folyosóhoz ért. A folyosó végén volt a könyvtár. Elment oda, nekikezdett a munkának. Szépen haladt, már elsõ nap kész volt a könyvtár felével. Úgy érezte, hogy most már nagyon elfáradt, ezért elindult nyugvóhelyet keresni. Lement a földszintre. Belépett egy fekete szobába. A szobában volt egy ágy, de az ágynemû a padlóhoz volt szögezve, ezért inkább tovább ment a következõ szobába. A következõ szoba kék volt. Volt benne egy tükör és egy fotel. A fotel az ajtó elött volt pár méterrel. A tükör, pedig a fotellel szemben. A férfi leült a fotelbe, elmélázva nézte a saját tükörképét. A tükörben észrevette, hogy az ajtó kinyílt. Megfordult, de az ajtó be volt zárva. Amikor visszafordult a tükörhöz, a tükörben megint kinyílt az ajtó. Megfordult, de a valóságban zárva volt. Aztán az ajtó mögül kinyúlt egy zöld kéz és elragadta a szobában lévõ kanárit. Az ajtó mögül hangos csámcsogás szûrõdött ki, aztán véres tollak jelentek meg. A férfi odanézett a kanárira, de az még mindig ott volt a szobában, sértetlenül. A tükörképe viszont eltûnt. Aztán megint kinyúlt a zöld kéz, és elragadta a macskát. Megint hangos csámcsogás volt, és véres szõrcsomók gurultak ki az ajtó mögül. A könyvkötõ oldalra nézett, de a macska még mindig ott volt a szobában. Aztán egyszer csak kicsapódott a tükörben az ajtó és egy iszonyatosan ronda szörny lépett ki rajta. A férfi felé vette az irányt. A férfi nagyon megijedt, nem akarta, hogy eltûnjön a tükörképe. Leszaladt a konyhába, talált egy nagy botot, visszament a kék szobába és összetörte a tükröt. Rájött, hogy hiba volt. A szörny most már ki tud jönni bármelyik tükrön, és most már nem csak a tükörképeket ragadja el. Felszaladt a tükrös folyosóhoz és elkezdte betörni a tükröket. Nem volt elég gyors, mert az utolsó tükrön, kijött a szörny. A férfi elkezdett rohanni. és amikor leért a földszintre megjelent elõtte a szörny. A férfi ijedtében agyonverte. Aztán hallja, hogy rendõrök jöttek. Szó nélkül feladta magát. Megértette, mi történt. Elõtte a ballonkabátos férfi feküdt, teljesen összeverve. A könyvkötõt bevitték a rendõrségre, és ki akarták végezni, de adtak neki egy lehetõséget, hogy kívánhasson. A férfi azt kívánta, hogy hagyják egyedül egy szobában 10 percre egy tükörrel. Magára hagyták. Amikor a rendõrök visszajöttek, csak egy összetört tükröt és véres húscafatokat találtak...